Mindig olyan nehéz elkezdeni ezt a szöveget. Esküszöm egy szerelmi vallomás 14 évesen jobban ment, mint leírni, hogy "sziasztok, megint blogolok vagy mi". Pedig az van, hogy szeretnék újra neki kezdeni ennek. Nem azért, mert hiányzik. Ugyanis életemben először nem érzek űrt a blog hiánya miatt. Annyi minden történt már ebben az évben, annyi változás, hogy őszintén lenne miről blogolgatnom, de nem érzem szükségesnek. Viszont ennek ellenére mégis itt vagyok, mert életemben először nem azért akarom csinálni, mert szükségem van rá, hanem azért, mert le akarok vésni valahova bizonyos dolgokat. Gondolatokat, élményeket, okoskodó tanácsokat, amiket senkinek nem kell megfogadnia. Szóval most azt hiszem, újra itt vagyok.

Most pedig jöhet a szokásos: "Oké, oké, rendben, itt vagy, de miről fogsz írni tulajdonképpen?" A válasz pedig egyszerű, továbbra is bármiről, ami csak érdekel, eszembe jut, foglalkoztat. Kivéve a politika, mert azt még mindig elkerülöm nagy ívben. Smink, szépségápolás, divat, étkezés, videojátékok, életfilozófia meg hatalmas bölcsességek. Tudjátok, azok a fajták, amiket a 14 éves wannabe topmodellek szoktak mindenhol megosztani. Nem, nem, nyugi, csak viccelek. Tehát tényleg mindenféle bugyuta vagy éppen hasznos dolgot megosztok majd az elkövetkezendő időkben is.

Remélhetőleg ezúttal kicsit tovább sikerül fenntartanom magamban ezt a lángot, és tényleg maradok. Én legalábbis megteszek minden tőlem telhetőt, és amennyire időm engedi majd, jelentkezem. Addig pedig legyetek szuperek!

p.s. A chat valamiért nem akar megjelenni, de dolgozom ezen a kihíváson, és igyekszem megoldani.